Te is sokat ülsz képernyő előtt? Észrevetted már azt a furcsaságot, hogy sokszor az ujjad gyorsan jár a klaviatúrán, de az elméd fáradt, nem bírja a tempót? Tél végén a természet ritmusa is azt diktálja, hogy egy kicsit lassuljunk le.
Vége a csillogó ünnepeknek. Egyre jobban várjuk a tavaszt, a megújulást, felfrissülést. Ilyenkor sokan vágynuk arra, hogy bekuckózhassunk és önmagukra figyeljünk. Ha nem adunk teret ennek a belső lassulásnak, egy idő után csak sodródunk tovább – fáradtabban, üresebben.
Te is vágysz a tempó váltásra? Ahhoz, hogy kizökkenj a hétköznapok rohanásából, valahogyan le kell lassítani az elmédet.
Amikor a kezünk ritmikus, lassú mozdulatokat végez, az egész testünk elkezd alkalmazkodni ehhez a tempóhoz. A légzés mélyül, az izmok lazulnak, az elme pedig végre utoléri a testet.
A kézírás pont ilyen. Nem is annyira az a fontos, hogy mit írsz, hanem a jelenlét, az, hogy belemerülj a formákba, ívekbe, kacskaringókba.
Én ilyenkor tél végén érzem leginkább, hogy a kalligráfia szinte gyógyító hatással van rám. Lelassít, és egy olyan burkot von körém, ahol nem kell másra figyelnem, csak a hófehér papírlap sima felületére, az éjfekete tinta áramlására és a tollhegy sercegésére.
Vannak élmények, amiket nem lehet letölteni digitálisan. Csak személyesen, a lelassult kézmozdulataid által, élhető át. Érdemes kipróbálni. Megteheted ezt otthon, bekuckózva, vagy egy kreatív közösségben, ahol mindenki rajong az írószerekértés a csodás betűkért. Ezt nyújthatja számodra az Élménykalligráfia délután is – amikor nem teljesíteni kell, csak jelen lenni.
Mikor írtál utoljára csak magadnak, csak a jóllétedért?